A Szakmunkásképző Intézet évente megrendezett Szüreti Expójának már 6. alkalommal kiemelkedő és látványos színfoltja volt a vadászati kiállítás.
A 42 fős Jánoshalmi Vadásztársaság az idén szépen megújult teremben, autentikusan dizájnolt, tölgyfaágakkal díszített környezetben, külföldi és hazai vadászok változatos és értékes kollekcióját mutatta be.
A külföldi vadászok által elejtett vadak trófeamustrájában látható volt egy közel 10 kg-os, aranyérmes gímszarvasbika, összesen 2 aranyérmes, 3 ezüst és 2 bronzérmes trófea. A mélykúti, rémi, borotai vadászok trófeái mellett a jánoshalmiak afrikai vadászzsákmánnyal szerepeltek, s többen közreműködtek a 18 darabból álló, látványos és változatos őztrófea kollekció elkészítésében.
A vadászok többéves gyűjteménye most is sok érdeklődő látogatót vonzott, akik szóban, s többen írásban is gratuláltak „a társaság vadászainak gyönyörű trófeáihoz, a kiállítás berendezéséhez és megszervezéséhez!” „Fantasztikus kiállítás! Köszönjük az élményt!”
Hugyi Mihály a kiállítás lelkes, önkéntes szervezője, koordinátora és egyik kivitelezője tájékoztatásként elmondta, hogy tudatosan törekednek egyre értékesebb és változatosabb vadászati trófeák, emlékek, eszközök bemutatására.
S minden évben igyekszünk valami különlegességgel is emelni a színvonalat – mondta – így most a kuriózumunk egy kitömött albínó, fehér vaddisznó volt, mely a vendégkönyv beírása szerint is rendkívüli módon felkeltette a látogatók érdeklődését: „Ritkaságok, érdekességek, de isteni szépek!” – Köszönetemet tudom kifejezni a vidéki és helyi vadászoknak a kiállítás építésében. Valóban, mi vadat tisztelő vadászok szeretnénk közelebb kerülni a civil emberekhez bemutatva nemcsak a trófeakikészítést, de rámutatva a vadászok szerepére a vadállomány természetes kiválasztódásában, a vadpopuláció nemesítésében is. Fekete István gondolatai közel állnak hozzánk:
„A vadászatot egyáltalán nem a lövés tudománya, nem a gyilkolás és nem az étel, a bőr s a trófea jelenti, hanem mindez együtt, és még sok sok minden, ami túl van ezeken. Ősi örökség ez, amit egyik ember örököl, a másik nem. Ősi harc ez a család táplálékának megszerzésére, kutatási vágy, megfigyelés, tudásszomj, kalandkeresés, gyűjtési szenvedély, erdők, mezők, nádasok szeretete … és ha nem szólhat a puska, akkor is!”
Zadravecz Mária írása
